Menu & Search
interjú: DJ Elf

interjú: DJ Elf

Már az óvodában is bakelitlemez volt a jeled, vagy később szerettél bele a szakmádba?

Nem. Kifli, napocska, fenyőfa. 😀 Valójában tényleg a zene érdekelt mindig is, 6 évesen gitározni kezdtem, amit 16 évig tanultam.

Akkor volt együttesetek is, gondolom.

Igen, a középiskolában volt egy brit popzenét játszó bandánk. Nem voltunk túl jók, de szerettük… Viszont olyan barátságok születtek a zenekarnak köszönhetően, amik a mai napig kitartanak.

A lemezjátszókat is pörgetted már ekkor?

Valamikor az általános iskola vége felé fertőzött meg az elektronikus zene, így párhuzamosan a „gitáros karrieremmel”, már a középsuliban zenélgettem házibulikon. Az első igazán komoly fellépésem 2004-ben volt a legendás Bőrgyárban, a MéhKasAula szervezett egy bulit Helyi Lokál néven. Ekkor zenéltem először nagyobb számú közönség előtt. Ezután már kaptam egy-két felkérést, aztán összeálltam a tesómmal  és megalakítottuk az elfundtadam duót.

Ketten álltatok a dj pult mögött?

Igazából ebben a felállásban ő volt a dj, én pedig alágitároztam a zenékre. Ennek a formációnak köszönhetem az első fesztivál-fellépésemet is, ami a Fezen volt talán 2006-ban. Jó kis projekt volt, egyszer majd biztos folytatjuk..

Mik voltak még a fontosabb állomások a pályád elején?

2007-ben tag lettem a MéhKasAulában, így egyre több fellépési lehetőségem adódott. Lokálisan is egyre több bulim volt, így kerültem először a Vesztegzárba, majd a Kafka Beatbe is.

Ahol is sor került az első Beat Bulira. Hogy történt ez pontosan?

A Papa megkért, hogy zenéljek a Kafkában is rendszeresen, én pedig kitaláltam egy koncepciót. Összeszedtem 4-5 stílust, és mindegyikből összeállítottam egy zenei utazást, mely végigkíséri a műfajt a kezdetektől napjainkig, a számok pedig keletkezésük szerint időrendben mutatták be a stílus különböző korszakait. Az első a jazz volt, aztán jött a beat. Viszont ez olyan jól sikerült, hogy 1-2 héten belül visszatapsoltak. A BeatBuli rendszeressé vált, a zenei utazós projekt pedig nem folytatódott.  A Kafka bezárásával én úgy gondoltam, hogy a Beat Bulit is eltemetem, mert annyira ahhoz a helyhez kötődött, de pár évre rá Papa meggyőzött, hogy ami ennyire jó, azt nem illik veszni hagyni, így a Parabában is folytatódott a hagyomány évi 1-2 alkalommal.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban zenélsz szeretett Parabánkban. Most is van koncepciód, mint anno a KafkaBeatben?

Igen, az évi 1-2 Parabázás az idei évtől inkább havi 2-3 alkalomra nőtt. Nem titkolt célunk, hogy egy újabb színfoltot vigyek zeneileg az intézménybe. Próbálom úgy alakítani, hogy a hagyományok megtartása mellett egy csomó új zene bemutatásra kerüljön.

Van-e olyan esemény, amelyre úgy tekintesz vissza, mint nagy áttörésre a karriered szempontjából?

2011-ben játszhattam először a Balaton Sound-on, ekkor kerültem be a fesztiválok vérkeringésébe, ez hatalmas dolog volt. Aztán öt éve kerültem rezidensnek a veszprémi Expresszóba, ott nyíltam ki zeneileg igazán.

A te munkásságodban melyik a meghatározó zenei stílus?

Mindig is szerettem az elektronikus zenét és a hangszeres zenét is. Igazán azt szeretem, ha a kettő együtt van. Ma a fő irány az a house, de rengeteg mellékága van még ennek a műfajnak is, nemhogy a többinek. Folyamatosan keresem az új ingereket, amit próbálok a tánctérre is bevinni. …ami nehéz, ha nem a youtube 10 legfelkapottabb zenéjét játszom, de hát az nem én vagyok! 😉

Van olyan műfaj, amit semmi pénzért nem játszanál?

Sok zenei stílusban otthon vagyok, de a nagyon szélsőséges dolgokat nem szeretem. Egy Elf buliban sohasem fogsz latin zenét vagy mulatóst hallani, vagy bármit, ami nekem nem tetszik. A közönség kiszolgálása kényes kérdés. Az első számú cél mindig a lehető legnagyobb buli, ugyanakkor nem hagyhatom elveszni az ízlésemet sem. Úgy szoktam mondani, hogy tyúklépésben megyek a padka szélén, a mainstream és az underground között.

Magyarországon ma már ismert dj-nek számítasz, rengeteg nagy bulival és fellépéssel a hátad mögött. Elérted, amiről álmodtál?

Dehogy. Nem vagyok az az elégedett típus, de ettől fejlődik és halad előre az ember. Kamaszként természetesen csak és kizárólag a világhírnév lebegett a szemem előtt, de ezt már rég elengedtem… Szerencsémre elég nagy színpadokon, sokezres közönségeket megtáncoltattam már, nincs okom panaszra . 🙂  Ennek ellenére egy kis klubot pár száz fővel is lehet legalább annyira szeretni.

Kettes válasz, ami szintén helytálló a kérdésre: Igen, elértem! Hisz marha szerencsés vagyok, hogy ennyi év után is szeretem, amit csinálok, és a zenével foglalkozhatok.

Van konkrét szakmai célod?

Folyamatosan dolgozom a saját zenéken és remixeken, amik kezdenek egészen jók lenni. Egy kedves barátom mondja mindig, hogy csak egy sláger választ el a világhírnévtől. Azt az egy slágert meg kell írni. Ez a cél.